4.rész Kicsit hihetetlen

Reggel mikor felkeltem nem tudtam mit kezdjek magammal. Carmenhez nem kéne mennem, mert lehet hogy ott van nálla az a bizonyos fiú. De itthon sem maradhattok, mert még mindíg nem akarok beszélni a többiekke. Felhívom Andrew-t hátha ráér, utána ha nem ér rá, bepróblkozok Carmen-nél is. Andrew nem vette fel a telefont, pont ahogy Carmen sem. Teljesen ki voltam akadva, mert eszembe jutott Andrew kiszívott nyaka. Már nem is akartam vele találkozni. Nem tudtam kivel elmenni, se kihez, de nem lehetek egész nap a szobámban. Tudtam hogy Mark sose megy sehova sulin kívül, de anyu meg apu minden szombaton elmegy vacsorázni. Minket is vinni akarnak de én sose megyek, Mark már volt velük párszor. De ha még el is mennek mind a hároman akkor se tudok mit csinálni. Így hát minden mindegy alapon lementem a konyhába reggeliért. Szerencsére nem volt ott egy családtag sem. Gyorsan megfogtam egy tálat, töltöttem bele tejet és gabonapelyhet és mentem is vissza a szobámba. A nap hátralévő részébe se mentem ki a szobámból és ők se kerestek. Nem tudtam volna a szemükbe nézni. Csak arra tudtam gondolni hogy mi van ha én is ilyen izé vagyok. Talán vérfarkas? Nem tudtam elhinni hogy ilyen létezik. Elkezdtem rajzolgatni farkasokat. Szerencsére nagy fantáziám van így el tudtam képzelni hogy esetleg én is az lennék. Ezzel telt az egész napom. Rajzoltam és utána olvastam a neten. Elolvastam egy trilogiát is, a címe Sötét erők . Nagyon tetszett, de ha vérfarkas vagyok és tényleg olyan az átalakulás akkor nem az lesz a kedvenc dolgom a világon. Vasárnap is ezzel foglalatoskodtam. De ma már többször kimentem. Anyu próbált a kedvembe járni, de erre nem áltam még készen. Nem tudott tovább várni, este bekopogott.
- Kicsim, bejöhetek?
- Gyere. -nem tudtam hogy viszonyuljak hozzá.
- Kicsim figyelj , amit láttál...
- Vérfarsok vagyunk? - anyu meglepődve nézett rám, de elmosolyodott.
- Igen, de apád nem.
- Kitől örököltem? - leesett az álla.
- Honnan tudsz te ilyeneket? - megvontam a vállam.
- Utána olvastam, sok hülyeséget találtam, de volt egy kettő ami talán igaz. Úgy látszik ez egy igaz dolog volt. Szóval, kitől örököltük?
- Peter nagypapától.
- Sose gondoltam volna hogy pont tőle. Hope nagyira gondoltam. Ő is az ? Vagy neki valami más képessége van?
- Nagyinak nincs képessége, ahogy apádnak se.
- Nekem van?
- Nem tudjuk, semmi jelét nem mutattad eddig. De nemsoká 16 leszel, ha addig nem jelentkezik semmi akkor valószínű hogy te nem vagy az.
- Milyen jele lehet?
- Mindenkinél más, tesódnál az volt hogy fura lett.
- És nálad?
- Nem volt jele.
- Akkor lehet hogy nekem se lesz jele.
- Nagyon kicsi rá az esély, de lehet.
- Értem.
- Remélem nem tervezel örökre a szobádba maradni. Apropó, volt ma egy látogatód.
- Ki? És miért nem jött fel?
- Andrew volt itt  és azt mondta csak azért jött hogy megüzenje hogy később vissza jön.
- Ne engedd fel! Nem akarok beszélni vele. Amúgy is, késő van, megyek aludni.
Anya nem értette hogy miért vagyok ilyen Andrew-val, de nem is kell hogy értse.
Mára ennyi, sziasztok, ne felejtsétek el megnézni a facebook oldalt sem :) www.facebook.com/lizaandwolf

3.rész Mi az isten?

Ahogy megláttak engem, ők is ledermedtek. Az anyámnak farka és füle volt, épp úgy mint Marknak. Nem akartam hinni a szememnek. Sikítva szaladtam vissza a nappaliba és indultam a parkba. Dobtam útközben egy üzit facén Carmennek hogy elengedtek és hogy induljon ő is. Ahogy sétáltam nem tudtam másra gondolni csak anyumra és a bátyámra ahogy szőrös fülük mozog a lépteim hangjára és farkuk össze vissza tekergőzik a lábuk körül. Annyira belemerültem a gondolataimba hogy ha valaki nem húz vissza a járdára , simán kilépek a kocsi elé. Hálásan fordultam vissza. Mikor meglàttam Andrew-t annyira megörültem. Úgy volt hogy holnap találkozunk, mert szombat lesz. 

-Szia! - köszöntem mosolyogva .

- Szia - zavarba volt , és nem tudtam hogy mi baja van. Ekkor a nyakára pillantok és újból könnybe lábad a szemem. Ki volt szívva a nyaka. Nem akartam hogy magyarászkodjon. 

- Kicsim, ez nem az amire gondolsz! - mondta kétségbe esve. 

- Nem érdekel! - mondtam keserves hangon és könnyes szemmel. Nem is próbálkozott tovább. Egyszerűen csak annyit mondott majd hív, és elment. Nem tudtam tovább foglalkozni ezzel, mert Carmen már biztos vár. Még jó hogy nem lakunk messze a parktól. Ahogy oda értem rögtön kis is szúrtam legjobb barátnőmet. Nagyon zaklatott volt.
- Mi történt? - kérdeztem aggódva.
- Lehet hogy terhes vagyok. - alig tudtam kivenni hogy mit mond mert elkezdett sírni. Mikor felfogtam hogy mit mondott megragadtam a csuklóját és a sarki patikába rángadtam ahol vettünk egy tesztet. Hazamentünk hozzájuk és megcsinálta a tesztet, ami kimutatta hogy terhes lett. Próbáltam nyugtatni hogy semmi baj nem lesz, még el mehet abortusztra. Kérdeztem hogy ki az apa, de azt mondta hogy majd elmondj ha itt az ideje. Nem értettem miért titkolózik előttem, de ráhagytam. Estig maradtam és sikerült kicsit lenyugtatnom. Elmondta hogy már 2 hónapja nem jött meg, de reménykedett hogy nem ez miatt. Azt is elmondta hogy nem nagyon bánja, mert nagyon szereti azt a fiút. Megígértette velem hogy nem mondom el senkinek, habár erre kérni se kellett volna. A szüleinek még nem szól, hiába győzködtem. Mondta hogy vár még egy kicsit, előbb a fiúnak szeretné elmondani. Ezt mondjuk meg is értem. Annyira elbeszéltük az időt hogy amikor az órámra néztem 9:06-ot mutatott. Sietősen elköszöntem és haza indultam. Otthon amennyire csendbe csak tudtam, fellopakodtam a szobámba és bezártam az ajtót. Elmentem fürdeni utána pedig bekapcsolva és beállítva a TV-t lefeküdtem aludni. Az ajtóm előtt hallottam párszor suttogást. Anya akart bejönni, de nem tudta mit mondjon. Ezért inkább semmit nem mondott.

Mára ennyi, hamarosan hozom a következő részt. U.I: készült egy facebook oldal ahol szintén követhetitek az eseményeket.
www.facebook.com/lizaandwolf
Sziasztok !

2.rész és még nincs este...

Miután vissza kapcsoltam az áramot , felmentem a szobámba. Van valami nagyon nyugtalanító a pincékben. Mondjuk a padlások se a leg megnyugtatóbbak, de ahoz már hozzászoktam mivel padlás szobám van. én vagyok a legfiatalabb és igazság szerint váratlan is voltam. Mikor Màrk kezdett furán viselkedni kb 8-9 évesen, anyuék úgy látták jónak ha külön szobába megyek, csak hogy sehol nem volt már hely. Mikor felértem a szobámba lógtam egy kicsit a neten utána pedig elmentem mert megjött anya meg apa. Anya könyvelőnek tanult és néha átnézi apáét is, ezért ilyenkor elmegy vele ő is reggel. Mostanában egyre gyakrabban. Mikor leértem, anya pakolt a konyhába apu pedig a nappaliba volt.
- Kell valamit segíteni? - anyu kicsit megrezzent a hangom hallatám. Utána mosolyogva fordult hátra hozzám.
- Nem kell kicsim. A bátyád hol van? Apád beszélni akar vele.
- Nem tudom, de megint meg van hülyülve. - elmesélten anyunak Mark újabb hülységét. Mikor befejeztem anyu csak annyit mondott hogy ne is foglalkozzak vele. Majd ők elintézik, és felküldött a szobámba. Megfogtam egy almát és kérésének eleget téve a szobámba mentem. A telefonomtat nem vittem le magammal így nem is hallottam hogy csörög. Carmen hívott 5-ször. Próbáltam vissza hívni , de nem vette fel. Felmentem facebookra is hátha fent van, de azt írta hogy 10 perce lement. Gondoltam egy próbát megér és ráírtam.

----Szia , miért kerestél?
  
    Baj van, anyuék a telóm is elvették----

----Mi történt?
    
       Nem tudnánk találkozni a parkba?----

----Most?
                                                            
                                                             Igen---
---Megkérdezem, pill

Már rohantam is le a lépcsőn , de anyut sehol nem találtam. Lemetem a pincébe és amikor megláttam az "anyámat" ledermedtem.

1.rész Egy átlagos nap

Reggel szokás szerint 06:00-kor keltem fel, felvettem egy teljesen hétköznapi farmer, póló, pulcsi kombót. A készülődés közben a testvérem sokszor volt útban. Hiába mondat neki hogy menjen arrébb azt mondta hogy a mai napon ne zavarjam meg, mert ki fog esni a ritmusból...mondtam én hogy Mark fura. Mivel késésbe voltam futnom kellett a suliig, még jó hogy csak 15 percre van tőlünk. A terembe érve elültem a helyemre a 3.padsor harmadik padjának belső részére. A többi osztálytársam már a terembe volt mikor megjöttem. Elővetten a biosz cuccomat és utána a Miss Kelly az ofőnk érkezéséig Carmennel a padtársammal és egyben bff-emmmel beszélgettem. Az óra lassan telt. Csak azért éltem túl mert Ő is a teremben volt. Andrew Bowden, magas és sportos alkatú, haja most az égnek meredt de neki ez remekül állt, kék szeme minden alkalommal csillogott mikor rám nézett. Hát igen, 2 hete járunk. Szünetbe a terembe maradtam és átnézten a földrajozt mert második órában témazáró. Sose értettem nagyon a térképekhez, ami pech ha földrajzról van szó. Szünetben nem történt semmi említésre métó pont ahogy a többi órán sem, a föci dogám remélem jól sikerült . Suli után nem indultam rögtön haza. Carmennel mentünk el a plázába, mert szüksége volt egy iskola táskára. Ha már ott voltunk kajáltunk is, tudtam hogy otthon nem lesz sok ennivaló, mert Mark ilyenkor mindent megeszik. Pedig amúgy nem nagy kajás és nincs rajta felesleg se. Anyutól örölte, akár csak én is. Nem sokat beszélgettünk Carmennel, tuti megint összeveszett valakivel, de nem akarok tolakodó lenni, ha el akarja majd elmondja. Mivel Carmen megtalálta a neki tetsző táskát, elköszöntem tőle és haza mentem. Nem volt sok házi, így évvége fele szóval azzal gyorsan kész lettem és gondoltam megnézem mi van a TV-ben. éppen hogy bekapcsotam  Mark  beszakadt a szobámba és kikapcsolta. Miután kiszaladt, újra be akartam kapcsolni, de az istenért se akart sikerülni. Megnéztem hogy a villany se működik, és a telefonom se töltődik. Elindultam tehát lefelé , egyenesen a pincébe. Lent láttam hogy Mark össze vissza szaladgàl, odamentem a trafóhoz és bekapcsoltam azt amit Mark kikapcsolt. Nem tudom mi ütött ebbe a majomba, sose csinált még ilyet. INNEN FOLYTATJUK...sziasztok :)

0.rész Bemutatkozás

Sziasztok! 
Én Liza Walker vagyok és egy kisvárosban élek  a családommal és a nagyszüleimmel. Apukám Dave Walker a helyi autószervíz tulaja. Anyukám Jessica Moon pedig otthon vezeti a háztartást. Van egy bátyám is aki most egyetemista és nagyon furán szokott viselkedni, az ő neve Mark Walker. A nagyszüleim még kiskoromba költöztek hozzánk, sose kérdeztem eddig hogy miért...majd megkérdezem ha haza jönnek, mert most nyaralni vannak a tengerparton. Őket Peter és Hope Moon-nak hívják. 15 éves vagyok, pár hét múlva 16. Már nagyon várom. De addig még ki kell bírnom az iskola végét. Később még jelentkezem, addig is sziasztok!