Ahogy megláttak engem, ők is ledermedtek. Az anyámnak farka és füle volt, épp úgy mint Marknak. Nem akartam hinni a szememnek. Sikítva szaladtam vissza a nappaliba és indultam a parkba. Dobtam útközben egy üzit facén Carmennek hogy elengedtek és hogy induljon ő is. Ahogy sétáltam nem tudtam másra gondolni csak anyumra és a bátyámra ahogy szőrös fülük mozog a lépteim hangjára és farkuk össze vissza tekergőzik a lábuk körül. Annyira belemerültem a gondolataimba hogy ha valaki nem húz vissza a járdára , simán kilépek a kocsi elé. Hálásan fordultam vissza. Mikor meglàttam Andrew-t annyira megörültem. Úgy volt hogy holnap találkozunk, mert szombat lesz.
-Szia! - köszöntem mosolyogva .
- Szia - zavarba volt , és nem tudtam hogy mi baja van. Ekkor a nyakára pillantok és újból könnybe lábad a szemem. Ki volt szívva a nyaka. Nem akartam hogy magyarászkodjon.
- Kicsim, ez nem az amire gondolsz! - mondta kétségbe esve.
- Nem érdekel! - mondtam keserves hangon és könnyes szemmel. Nem is próbálkozott tovább. Egyszerűen csak annyit mondott majd hív, és elment. Nem tudtam tovább foglalkozni ezzel, mert Carmen már biztos vár. Még jó hogy nem lakunk messze a parktól. Ahogy oda értem rögtön kis is szúrtam legjobb barátnőmet. Nagyon zaklatott volt.
- Mi történt? - kérdeztem aggódva.
- Lehet hogy terhes vagyok. - alig tudtam kivenni hogy mit mond mert elkezdett sírni. Mikor felfogtam hogy mit mondott megragadtam a csuklóját és a sarki patikába rángadtam ahol vettünk egy tesztet. Hazamentünk hozzájuk és megcsinálta a tesztet, ami kimutatta hogy terhes lett. Próbáltam nyugtatni hogy semmi baj nem lesz, még el mehet abortusztra. Kérdeztem hogy ki az apa, de azt mondta hogy majd elmondj ha itt az ideje. Nem értettem miért titkolózik előttem, de ráhagytam. Estig maradtam és sikerült kicsit lenyugtatnom. Elmondta hogy már 2 hónapja nem jött meg, de reménykedett hogy nem ez miatt. Azt is elmondta hogy nem nagyon bánja, mert nagyon szereti azt a fiút. Megígértette velem hogy nem mondom el senkinek, habár erre kérni se kellett volna. A szüleinek még nem szól, hiába győzködtem. Mondta hogy vár még egy kicsit, előbb a fiúnak szeretné elmondani. Ezt mondjuk meg is értem. Annyira elbeszéltük az időt hogy amikor az órámra néztem 9:06-ot mutatott. Sietősen elköszöntem és haza indultam. Otthon amennyire csendbe csak tudtam, fellopakodtam a szobámba és bezártam az ajtót. Elmentem fürdeni utána pedig bekapcsolva és beállítva a TV-t lefeküdtem aludni. Az ajtóm előtt hallottam párszor suttogást. Anya akart bejönni, de nem tudta mit mondjon. Ezért inkább semmit nem mondott.
Mára ennyi, hamarosan hozom a következő részt. U.I: készült egy facebook oldal ahol szintén követhetitek az eseményeket.
www.facebook.com/lizaandwolf
Sziasztok !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése